Mr meg sem lepdtem, amikor egy nagy szem, cignyosan barna lny tette a karomra a kezt.
- Valami azt sgta, hogy itt van - mondta. - Tudtam, hogy itt kell lennie.
- Tessk?
- Egszen vilgosan hallottam a hangot. Azt mondta: „Maggie, ott l a medence partjn s iszik! Menj hozz, s beszlj vele!” Ht most itt vagyok!
- Elnzst... Kihez van szerencsm?
- Maggie Nunn vagyok. Marsha bartnje. A jvlt.
- A micsoda? - tudakoltam.
- Jvlt. Nem hallott mg ilyet? A Herald is rt rlam. ppen azrt vagyok itt. Sajnos... ltom a jvnket!
- gy rti, hogy a mi kettnkt?
- Dehogy. Valamennyinkt! Valamennyinkt, akik azon az eltkozott hajn utazunk Ausztrliba!
- Ht maga is jn?
- s mg vagy tzen Marsha barti krbl... s ltom...
- Mit lt, az istenrt?
- Halottakat ltok! Hullkat! Gyilkossgokat, , szrnysg! Vrt ltok, vrt!
- Htrahanyatlott a szkn, s fehren villogott a szeme. A kezdeti bnultsg utn felpattantam, beletltttem nhny csepp italt. Csuklott, majd visszatrt bel az let.
- Ne hagyjon egyedl! s Marsht se. Ugye, vigyz rnk? itt llkodik krlttnk... jaj, megl engem is s Marsht is... Megl, mert...
- Csuklott mg nhnyat, aztn felpattant s elfutott. reztem, hogy a meleg este ellenre libabrs lesz a htam.
(1987, 2006)
Kp

|