„- Mi jsg? Mit tallt, Lawrence?
Kiemeltem a vzbl a kalapot, s letettem a fedlzetre.
- Ajndkot.
- Mi ez? Egy kalap? s hogy rti azt, hogy ajndk? Ember, magnak van kedve ebben a rohadt jszakban is trflkozni?
Ezttal komorabban csengett a hangom, mint szerettem volna.
- Mi sem ll tvolabb tlem, mint a trfa! Odakint valakik tudjk, hogy itt vagyunk a hajn, s… figyelmeztetni akarnak valamire.
- Te j g! Mire?
- Pldul arra, hogy ne hagyjuk el a brkt.
- Egy kalappal?
- Nzze csak meg, mi van benne!
Gyanakodva a fejfedhz oldalazott, s vatosan belepislantott.
- Mi… ez?
Leltem a deszkkra, s a dzsungelra meresztettem a szemem.
- Vr, Mr. De Leon - mondtam komoran. - Mghozz emberi vr. Hallotta az vltst? Nos ht, valakit megltek a fk kztt. s az vre van a kalapban.
De Leon remeg kzzel az rbocba kapaszkodott.
- bresszen fel, Mr. Lawrence! n fel akarok bredni! Nekem holnap t kell replnm Indit. Fel akarok bredni!
Ekkor hangzott fel a msodik hallsikoly.”
(1990)


|