A kis, fekete lny odallt az orrom el. Felhborodottan csillogott a szeme a tz fnyben.
- n lttam, igenis lttam!
- Mit?
- Boszorknyt! Amikor tegnap este sszevesztem a mammmal s vilgg akartam menni, kint maradtam a lpon. Elfradtam s lefekdtem... s nem gondoltam a farkasra. Mert aki rgondol, annak megjelenik.
- Ez nagyon blcs dolog volt - dicsrtem meg.
- De azrt nem mertem elaludni. Akkor lttam meg.
- Mit?
- A boszorknyt. Fent replt az gen s... egyszerre csak nagyot kiltott.
- A boszorkny?
- . s leesett. Egszen oda, mellm. A zsombk msik oldalra. Csak gy puffant. s mellje esett a szrnya is.
- Szrnya is volt? gy tudtam, a boszorknyok sprn jrnak.
- Ennek szrnya volt. s eltrtt a szrnya. A boszorkny akkor nagyon csnykat mondott. Olyan csnykat, hogy mg neked sem ismtelhetem el. Apa azzal fenyegetett egyszer, amikor mondtam valamit, pedig az flig sem volt olyan csnya, mint amit a boszorkny kiltozott, hogy odaszegezi a nyelvem a narancsfhoz, ha mg egyszer ilyet mondok.
Megvolt ugyan a vlemnyem a kicsi apjnak pedaggiai elveirl, de befogtam a szmat. Vgl is, ki tudja, mikor mi a legclravezetbb nevelsi mdszer?
- Biztos lmodtl - mondtam, s megsimogattam a hajt. - Nha velem is elfordul. Sokat eszem este, s jszaka boszorknyt ltok. Reggel pedig azt hiszem, hogy valban lttam.
- Te is szoktl utna tallni ezt‑azt?
- Tallni ezt‑azt...?
Szoknycskja al nylt, s kirnciglt a fodrok kzl egy megtermett, fekete trgyat. Egy 45‑s, Colt Army revolvert. A hadsereg tagjai szmra rendszerestett forgpisztolyt.
(1989, 2006)
Kp

|