„- Mi újság? Mit talált, Lawrence?
Kiemeltem a vízből a kalapot, és letettem a fedélzetre.
- Ajándékot.
- Mi ez? Egy kalap? És hogy érti azt, hogy ajándék? Ember, magának van kedve ebben a rohadt éjszakában is tréfálkozni?
Ezúttal komorabban csengett a hangom, mint szerettem volna.
- Mi sem áll távolabb tőlem, mint a tréfa! Odakint valakik tudják, hogy itt vagyunk a hajón, és… figyelmeztetni akarnak valamire.
- Te jó ég! Mire?
- Például arra, hogy ne hagyjuk el a bárkát.
- Egy kalappal?
- Nézze csak meg, mi van benne!
Gyanakodva a fejfedőhöz oldalazott, és óvatosan belepislantott.
- Mi… ez?
Leültem a deszkákra, és a dzsungelra meresztettem a szemem.
- Vér, Mr. De Leon - mondtam komoran. - Méghozzá emberi vér. Hallotta az üvöltést? Nos hát, valakit megöltek a fák között. És az ő vére van a kalapban.
De Leon remegő kézzel az árbocba kapaszkodott.
- Ébresszen fel, Mr. Lawrence! Én fel akarok ébredni! Nekem holnap át kell repülnöm Indiát. Fel akarok ébredni!
Ekkor hangzott fel a második halálsikoly.”
(1990)
|