„A Spitzhorn lbnl korn esteledik. Kellemes sznaillat radt felnk egy udvarbl. Mller felvillantotta a zseblmpjt, amikor fekete felhfoszlnyok sztak a hold fel
- Az rdgbe is - szitkozdott -, a vgn mg kitrm a lbam, pedig rvidesen megtelik a hold.
- Kzeledik a Vrfarkas jszakja - mondtam.
Szemrehnyan rm nzett, s megcsvlta a fejt.
- Felttlenl le kell mennnk abba a kocsmba? Mintha idefenn nem ihatnnk whiskyt vagy srt…
ppen vlaszolni akartam, hogy meggrtk, amikor a telehold ezsts tnyrja megszabadult a felhk fogsgbl, s felragyogott a hegycscs fltt. A fenyk fel pillantottam, amelyek mozdulatlanul lltak, mintha ezsttel ntttk volna le ket. Villmgyorsan megragadtam Mller karjt, s kitttem belle a zseblmpt. Mg a szjt is befogtam, nehogy kiltani tudjon.
Nyszrgtt s hnykoldott a karjaim kztt.
- Nyugi - mondtam, s megszortottam a csukljt. - Nincs semmi baj, csak azt akarom, hogy ne kiltson. Fordtsa lassan a fenyfk fel a fejt… s nehogy kiltson, az istenrt!
Mller felhrdlt, s kimeredt a szeme a rmlettl.
A ragyog holdfnyben, az ezstszn fenyk eltt ott llt a Vrfarkas, s megbabonzva meredt a Havasi Krt kivilgtott ablakaira.”
(1988, 1992, 2002, 2009)
 

|